Nyirokdrenázs (nyirokmasszázs)

Kategória: Gyógymasszázs, Hírek, Nyirokmasszázs

A manuális nyirokdrenázs (limphdrainage) megalkotója Dr. Emil Vodder,aki 1936-ban Párizsban tárta a nyílvánosság elé tapasztalatait. Nem fogadták nagy lelkesedéssel, mivel a nyirokrendszer, főleg a nyirokcsomók masszírozása tabu volt az orvosok, masszőrök számára. A drenázs szó használata a megfelelő, mert jelentése víztelenítés, váladék-  folyadékelvezetés. A drenázsnak semmi köze a klasszikus masszázshoz. A manuális nyirokdrenázs ma már tudományosan bebizonyított, elismert kezelőeljárás.

Nyirokedényrendszer (Systema Lymphaceum) anatómiája:

A szövetekben termelődő nyiroknak, valamint a bélcsatornából felszívódó nyiroknedv szállítására, részben pedig fehérvérsejtek termelésére szolgál. A nyirokedényrendszer nyirokhajszálerek, nyirokerek dús hálózatából, valamint nagyobb nyiroktörzsekből, a csőrendszerbe iktatott nyirokszervekből áll. A nyirokrendszer a szövetek közötti résekből indul ki, a nagy nyiroktörzseken keresztül a vénás rendszerbe ömlik. A nyirokrendszer nem egy önmagába visszatérő rendszer, mint a véredényrendszer, hanem a vénás rendszernek egy, a perifériáin vakon végződő oldalágaként fogható fel. Tehát a nyirokrendszer a vérkapillárisok területén a szövetrésekben kezdődik, majd a vénás rendszerre párhuzamosan egyre nagyobb törzsekben gyűlik össze, a főtörzsek végül a vénás rendszerbe torkollnak. Így a nyirokrendszer nevezhető a vénás rendszer mellékpályájának. A nyirokerek hálózatában nem található olyan közbeiktatott izmos szerv mint a szív, amely a nyirok áramlását fenntartaná. A nyirok mozgását más tényezők is befolyásolják. Ezek közül a legfontosabbak a szövetnedv nyomása, a nyirokerek falának aktív összehúzódása, a negatív mellkasi nyomás szívó hatása, a környező szervek izmok nyomó hatása.

Nyirokerek (Vasa lymphacita):

A nyirokereket Aselli páduai tanár fedezte fel 1622-ben, a kutya bélfodrában. Ő azonban úgy gondolta, hogy vérképzéshez szükséges anyagokat szállítanak a májba. Az emberi nyirokrendszert egymástól függetlenül a svéd Rudbeck, illetve a dán Bartholin ismerte fel 1653-ban. A nyirokereknek csupán mikroszkóppal látható formája a nyirokhajszálér. A nyirokkapillárisok zárt falú, csupán endothellel határolt erecskék, melyek rendszeresen összeszövődnek a véredény-kapillárisokkal. A nyirokhajszálerek falán szövetnedv kerül a nyirokerecskékbe,mely a nyirok plazmáját alkotja. A nyirok-kapillárisok összenyílásából nyirokerek keletkeznek. Faluk olyan rétegekből áll, mint a vénáké és bővelkedik a vénák billentyűihez hasonló billentyűkben. A nyirok lassabban áramlik mint a vér a vérerekben, áramlásai iránya a máj kivételével, a vénás vér haladási irányával megegyező. A nyirokerek száma és a közöttük lévő anastomosisok terjedelme sokkal nagyobb, mint a véredényeké. Valamennyi nyirokedény nyirokcsomóba lép be,melyekben felveszi a nyiroksejteket. A nyirokrendszer nyirokkapillárisokkal kezdődik, majd nyirokerekben folytatódik. A nyirokerekben billentyűk találhatók, amelyek az egyirányú nyirokáramlást biztosítják. A nyirokrendszer kontrasztanyaggal röntgen-szerűen kimutatható. A nyirokerek gyöngyfüzérre emlékeztető képet mutatnak.A füzérek és a billentyűk között csomók vannak. A nyirok a vérpályába jutás előtt legalább egy nyirokcsomón áthalad. A nyirokcsomók a szűrőállomások , keresztmetszetükön a külső réteg a kéreg, a belső a velőállomány. A kéregállományban a nyirokszövet kerek tüsző alakú, a velőállományban sugaras elrendeződést mutat. Az alapszövet hézagait lymphociták töltik ki. A bevezető nyirokerek a nyirokcsomó domborulatokon lépnek be. A kivezető nyirokér a hyluson ( A szerven lévő bemélyedés, erek, idegek belépési helye) át távozik. A nyirokcsomók a lymphocitaképzés központjai.

Nyiroktörzsek:

A szervezet összes nyirokereit két nagy nyiroktörzs, a mellvezeték (ductus thoracicus) és a jobb oldali nyiroktörzs (truncus lymphaticus dexter ) gyűjti össze. A mellvezeték a legfőbb és legnagyobb nyirokedény, mely a test egész rekesz alatti részéből és a rekesz feletti rész bal feléről szedi össze a nyirkot. A felnőtt ember mellvezetéke kb: 38-45 cm hosszú, lúdtoll vastagságú, hártyás falú cső. A II. ágyéki csigolya előtt keletkezik a jobb és bal oldali ágyék törzsek (truncus lumbalis dexter et sinster) és a hasi törzs (truncus intestinalis) összefolyásából. A jobb és baloldali ágyéki törzsek forrása az alsó végtagok, a gát, a kis és nagy medence területén van. A hasi törzs a gyomor, a bélcsatorna, a lép, hasnyálmirigy és a máj nyirokereinek egyesüléséből alakul ki. Tehát ez szállítja a chilust (nyiroknedv) is a mellvezetékbe. A mellvezeték az aorta jobb oldalán húzódik felfelé, és vele együtt lép át a rekeszizmon keresztül a mellüregbe. A mellkasban felvesz a tüdők és a mediastinum (gátor, a mellüreg középső része) nyirokereit, aztán az aortaív és a nyelőcső mögött felhúzódik a nyakba, és a belső nyaki véna és bal kulcscsont alatti véna által alkotott szögletbe (angulus venosus sinister) szájadzik. Azonban gyakori eset az is, amikor a bal oldali kulcscsont alatti vénába ömlik. A jobb nyiroktörzs a fej és a nyak, a jobb felső végtag és a mellkas jobb felének a nyiroktörzseit egyesíti magába, és alig egy cm hosszú út után a jobb vénás szögletbe (angulus venosus dexter) torkollik.

Nyirokszervek (organo lymphatici):
Minden olyan kisebb-nagyobb képződményt, mely a szervezet legkülönbözőbb helyein található, melyek nyiroksejteket termelnek, nyirokszerveknek tartjuk. Nyirokszervek:
-Nyiroktüszők (lymphonoduli). Egyszerű nyiroktüszők (lymphonoduli solitarii) a bélben, hörgőkben, összetett nyiroktüszők (lymohonoduli aggregati) a mandulák.
-Nyirokcsomók (lymphonodi).
-Csecsemőmirigy (thymus).
-Lép (lien).

Nyirokcsomók:

A nyirokerek lefutásában található kerek vagy hosszúkás, gyakran lapított szervek. Nagyságuk változó. Általában 2-3 mm átmérőjűek, de kóros hatásokra erősen megnövekedhetnek. A nyirokcsomókat körülveszi egy kötőszöveti tok, melyet vastag zsírszövet borít. kéregállományból, lymphában gazdag belállományból áll, melynek nagy részét a mirigy üregrendszere a sinus foglalja el. A nyirokcsomók száma igen nagy, nem egyenletesen elosztva találhatók a szervezetben. 6-700 nyirokcsomó közül a fejen kevés található. A fej nyirokcsomói elsősorban az állkapocs alatti háromszögben találhatók. A szájüreg illetve a fogak fertőzéses megbetegedéseiben bekövetkező gyulladásukat fájdalmas duzzanat jelzi. A nyakon azonban sokkal több található, ami különös figyelmet érdemel, mert a bevezető nyirokereiket a száj, torok, a garat területéből kapják. Ezek a külvilág kapui, egyben a fertőzés útjai. A felső végtagon a hónaljárok nyirokcsomói fontosak. A felső végtag sérülésekor érzékeny , könnyen tapintható duzzanatait észlelhetjük. A mellkas nyirokcsomói közül a tüdőkapuban található hiluscsomók említendők, melyek a hörgök mentén mélyen benyúlnak a tüdők állományába is. Afferens nyirokereiket a tüdők szöveteiből kapják. A hasüregi nyirokcsomókat fali és zsigeri csoportra osztjuk. A fali csoport nyirokcsomói az arteria iliaca és a hasi aorta két oldalán füzérszerűen kapcsolódnak a láncba. A hasüreg zsigeri nyirokcsomói a zsigerek mentén találhatók. Az alsó végtag nyirokcsomói a lágyékszalaggal párhuzamosan helyezkednek el. Az alsó végtagokból, a hasfal alsó részéből és a külső nemi szervekből gyűjti a nyirkot.

A lép:

Szervezetünk legnagyobb nyirokszerve a lép. Elhelyezkedése a hasüreg bal oldalán, a rekeszizom a gyomor között a IX-X. borda magasságában van. Kékes-vörös puha tapintású ovális szerv, amely felnőttkorban 10-12 cm hosszú, 150-200 gramm súlyú. Rekeszi zsigeri felszíne van. A zsigeri felszínén található a lépkapu. A lépet hashártya borítja. A lép a hasüregi vérkeringést szabályzó funkciója mellett, a vörösvértestek lebontását, a vér raktározását lymphociták termelését is végzi. ezen feladatai mellett a reticuloendothelialis rendszer jelentős tagja, fontos szerepet tölt be a szervezet immunreakcióiban is. A lépsejtek fagocitózisra képesek.

Csecsemőmirigy:

A thymus rózsa színű, puha tapintású, jobb illetve baloldali lebenyből álló, változó alakú szerv. Elhelyezkedése a mellüreg felső részében, közvetlenül a szív fölött, a nagy erek előtt, a szegycsont markolata mögött helyezkedik el. A két oldalát kötőszövet kapcsolja össze. Nagysága az életkor szerint változik, legnagyobb fejlettségét csecsemő,  kisgyermek korban éri el. Súlya pubertás korban a legnagyobb kb 25 gramm. Itt megáll a növekedése, sorvadni kezd. Szövettanilag a thymus apró lebenyekből áll. Véredényekkel,  nyirokerekkel gazdagon ellátott szerv. A thyimusban zajlik a T-lymhociták fejlődésének,  érésének egyik fontos szakasza. De ezen túl is befolyásolja a hormonok működését. A szerv a celluláris immunválasz igen fontos szabályozója.

Mandula:

A mandulák hámmal borított nyirokszervek. Állományukban nyiroktüszők találhatók, amelyek lymphocitákat képeznek. Tonsilla a szervezetben több helyen található: orr- vagy garatmandula (tonsilla pharingea) a garat orri szakaszában, szájpadmandula (tonsilla palatina) a torok oldalfalán lévő redők között található, ez nyitott szájban látható, nyelvmandula (tonsilla lingualis) a nyelvgyök állományába beágyazva helyezkedik el. A mandulák azzal, hogy lymphocitákat termelnek, fontos szerepet játszanak a szervezet immunvédekezésében.Ezen kívül lényeges még az a védő szerep, melyet a mandulák a légző illetve az emésztőrendszer bejáratánál biztosítanak.

A nyirok (lympha):

A nyirok a nagy vérkör hajszálérhálózatának területén képződő folyadék, amely a vérplazmából származik. A nyirokérrendszerben áramló színtelen, enyhén lúgos vegyhatású (pH: 7.4) testfolyadék. Változó mennyiségű zsírt tartalmaz a táplálkozástól függően. A nyirok pontos mennyisége nem ismert. Naponta kb 1-2 liter nyirok áramlik a nyirokereken keresztül a vérbe. A nyirok folyékony, sejtes állományból áll. Folyékony állománya a nyirokplazma. A nyirok kizárólagos alakos eleme a nyiroksejt (lymphocyta). A nyiroksejtek száma nem állandó. Normális körülmények között a nyirokképződés és a nyirokelvezetés egyensúlyban van. A nyiroktermelődés mértékét különböző tényezők befolyásolják. A nyirok termelődése fokozódik, ha a kapillárisokban nő a vérnyomás, a kapillárisfal áteresztő képessége fokozódik, csökken a plazma fehérjetartalma – mivel ez az ozmózisnyomás csökkenését eredményezi – a szerv működése fokozódik.

A nyirokrendszer élettana:

-A nyiroknedv összeköttetést létesít a vér és a sejtek között. Mivel a hajszálerek a sejtek legnagyobb része nincs közvetlen szomszédságban, az anyagcsere a sejtek táplálkozása érdekében a szükséges kapcsolatot a nyirok biztosítja.
-A nyirokedények a véredén kapillárisokból kiváló szövetnedv egy részét visszavezetik a véredényrendszerbe.
-A nyirokcsomók a nyirokba, ezen keresztül a vérbe állandóan fiatal lymphocytákat juttatnak.
-A nyirokcsomók fagocitózis által szűrik a nyirkot és közvetve a vért is a baktériumoktól,  más idegen szerves szervetlen anyagoktól.
-A nyirokcsomóknak fontos szerepe van a baktériumtoxinok, valamint más mérgező anyagcsere termékek méregtelenítési folyamataiban.
-A bélbolyhok centrális nyirokhasadékaiban összegyűlő chylus a felszívódott tápanyagok egy részét, különösen a zsírokat a nyirokereken keresztül a véredényrendszerbe juttatja.

A nyirokdrenázs (nyirokmasszázs) hatásai:

-Hat az idegrendszerre: a vegetatív idegrendszerben aktivizálja a paraszimpatikus részt, a páciens nyugodt, álmos lesz.
Hat a reflexekre és a fájdalomérző reflex pályákra. A jól kivitelezett nyirokdrenázzsal a védekező, gátló sejteket aktivizáljuk, ingereljük, amelyeknek az a feladatuk, hogy a fájdalomérzetet csökkentsék. Ennek magyarázata: a fájdalomingert egy bizonyos receptor felveszi, majd több átkapcsolási helyen keresztül az inger a központi idegrendszerhez jut. A neuron továbbítja az ingerületet az un. védekező-gátló sejthez.
-Hat az immunrendszerre: megkülönböztetünk sejtes un. humoralis immunvédekezést. A sejtes védekezésben részt vesznek: lymphocyták, plazmasejtek, phagocyták, macrphagok. A humorális védekezésben a fehérje gammaglobulinja az ellenanyag. Amikor nyirokdrenázst végzünk, a folyadékegyensúly normalizálódása által a védekezés is hatékonyabbá válik.
-Hat a vérerek és nyirokerek simaizomzatára: a vérerek simaizmaira tonizálóan hat, contractio jön létre, a páciens elsápad. Ezáltal a kapillárisok visszaszívó hatása nő, a szövet kitisztul. A nyirokerek körkörös izmai önállóan működnek, pumpaszerűen. Ha valami miatt zavar keletkezik, a manuális nyirokdrenázzsal ezt helyreállíthatjuk.
-Drenázs (drainage) hatás: folyadék-váladékelvesztés, víztelenítés. A nyirokdrenázs alkalmazásakor a kötőszöveti folyadékra hatunk. A vérnél visszaszívás történik, a nyiroknál továbbtolás, elmozdítás.
-Hatása a kötőszövetre: a kötőszövet alapállománya tartalmaz: mukopolysacharidokat, hyaluronsavat, fehérjéket.
Ebbe az alapállományba ágyazódnak be collagen és elastikus rostok, idegvégződések, kötőszöveti sejtek és kapillárisok. Ez a szövet folyékony, egyszer sol (kolloid oldat), egyszer gél (kocsonyás kolloid rendszer) állapotú. A nyirokdrenázs hatására a szövet sol állapotú lesz a drenázs hatás által a kis molekulájú anyagok a víz a vérrendszerbe kerül ( sol állapotban a molekulák könnyen mozdíthatók). A nyirokerek izgatása, ingerlése miatt a nagy molekulájú anyagokat eltávolítjuk a kötőszövetből. Ilyen anyagok (méretük miatt csak a nyirokrendszer által szállíthatók el): fehérjék, sejtek, vírusok, baktériumok, toxinok, salakanyagok.

A nyirokdrenázs ( nyirokmasszázs ) javallatai:

-a folyadékegyensúly megtartása érdekében,
-regenerálás,
-acne,
-minden pangásos állapotnál: rosacea, arcöséma, vérömleny,
-könnyzacskó kezelése,
-keloid, atrophia,
-terhességi lábödémák, bőrelváltozások, terhességi csíkok,
-fogyókúrázóknak rugalmasság megtartása miatt,
-minden olyan bőrelváltozás, ahol fehérje túltengés áll fenn: allergia, krónikus ekcéma, égések, krónikus megfázások, hajhullás,
-panniculitis- a bőralja zsírszövetének gyulladása. Főleg középkorú nőkön előforduló betegség, melyet kísért csomók jellemeznek. A bőr piros, ödémás, ízületi fájdalmakkal is járhat.

Ellenjavallatok:

-akut gyulladások: elfertőződés miatt,
-friss trombózis: embólia veszély miatt,
-pajzsmirigy túlműködés,
-asztma,
-daganatos megbetegedések,
-legyengült, lázas állapot.