Talpmasszázs, láb masszázs

A hagyományos svéd masszőr fogásokat lehet alkalmazni. A talp masszázs nyugtató pihentető, fájdalomcsökkentő hatású is.

Lúdtalp masszázs kezelése, a masszőr kezelés szempontjait meghatározó tünetek:

• Láb- lábszár fájdalom. Fáradékonyság, a fizikai terhelhetőség csökkentése az alsó végtagban.
• Gyengült láb, lábszárizomzat.A megváltozott statikai viszonyok miatt térd, comb, deréktáji fájdalmak is jelentkezhetnek.
• Esetenként a láb pronációs kontraktúrája alakulhat ki.

Masszázs után

Ha a masszázsterapeuta túl erősen dolgozik, kérjen enyhébb kezelést. Időnként előfordulhat, hogy egy csomónak tűnő izomnak érzékeny pontja van. Valószínűleg kényelmetlen lesz, amíg a masszázsterapeuta kidolgozza. De ha fájdalmassá válik, szóljon. Gyakran előfordul, hogy egy masszázs után ellazultnak, fáradtnak vagy akár fájdalmasnak érzi a testrészeit. Ennek az az oka, hogy az izmait a masszázsterapeuta megdolgozta. A masszázs után fejfájást vagy hányingert tapasztalhat. Masszázs után úgy is érezheti magát, mint aki végig csinált egy edzést.

Vannak, akik úgy gondolják, hogy a masszázsnak fájnia kell, hogy segítsen. De a masszázsnak nem kell fájdalmasnak lennie ahhoz, hogy hatékony legyen.

A masszázs fizikai előnyei:

• Kevesebb fájdalom.
• Megerősített immunválasz.
• Csökkent izommerevség.
• Csökkent ízületi gyulladás.
• Javított vérkeringés.
• Jobb minőségű alvás.
• Gyorsabb felépülés az edzések között.
• Fokozott rugalmasság.

A masszázs egészségügyi előnyei

• Lágyszövet-húzódások és sérülések enyhítése, kezelése.
• Sportsérülések kezelése, megelőzése.
• Szorongás csökkentés, megszüntetése.
• Depresszió csökkentése.
• Emésztési zavarok megszüntetése
• Fejfájás csökkenése, megszüntetése,
• Álmatlanság ellen,
• Idegfájdalom megszüntetése
• Posztoperatív ellátás,
• Hegszövet gyorsabb gyógyulása,

A kezelés kivitelezése:

A láb, a lábszár kezelése hangsúlyos. A fájdalom csökkentése céljából sok lazító fogást alkalmazok, gyúró fogásokkal kombinálva, melyek az izomerősítést szolgálják.

A láb anatómiája

Az emberi láb 26 csontból, több ízületből, izomból, inakból álló, igen precíz szerkezet. Eredetileg mint kúszóláb, kapaszkodásra, fára mászásra szolgált. Az öregujj, a talpi boltozat, a rugalmas ízületek a fatörzs biztos megfogását biztosították. Bámulatos, hogyan alkalmazkodott ez a szerkezet a két lábon járás miatt megváltozott követelményekhez. A talpra nehezedő testsúly hatására alakultak ki a lábboltozatok, melyek az építészetben közismert feszítőszerkezethez hasonlóan a terhelést jelen esetben három talajjal érintkező pontra osztja szét. A sarokcsont gumója, az I. és az V. lábközépcsontok felett kifeszülő rugalmas boltozatot a talphoz pányvázott lábszárizmok tartják fenn. A lábat mozgató izmok a lábszáron erednek, hosszú inak segítségével hajtanak végre olyan bonyolult mozgásokat, mint a futás, az ugrást stb.

Leonardo da Vinci még „mérnöki mesterműnek, műalkotásnak” nevezi az emberi lábat. Ezzel szemben e század elején élt lábsebész véleménye szerint „a mai ember lába az eredetinek csak torzképe csupán”.

Az emberi láb vázszerkezete a kézhez hasonló: lábtőből, lábközépből és ujjakból áll. A kéz vázának sokoldalú mozgékonyságra irányuló felépítésével szemben a láb váza elsősorban egységes statikai szerkezet. Ujjai rövidek, és a kéznél jóval kevésbé mozgékonyak, mégis a láb az ember egyenes testtartása melletti járáshoz, futáshoz stb. bámulatosan adaptált mozgékonyságú testrész. A két végtaggal való járás, futás, ugrás, sőt fára stb. való mászás igénye igen speciális követelményeket támaszt a láb vázszerkezetével szemben, ezért nem csodálható, hogy az emberi lábhoz akár csak megközelítően hasonló megoldás az állatvilágban nem található. Az emberi kézhez, számos eltérés ellenére, a majomkéz, sőt több sokkal alacsonyabb rendű emlős, gerinces (pl. kétéltűek) „keze” elvileg hasonló, az emberi láb ezzel szemben egészen specifikusan emberi (némileg hasonlatos hozzá a medve lába).

A láb boltozatos szerkezet, amelyen hosszanti és harántboltozatot különböztetünk meg. A csontos ívet a lábtő és a lábközép szalagkészüléke oly szorosan tartja össze, hogy egészséges láb a test tömege alatt nem deformálódik észrevehető módon. Ennek ellenére a boltozatszerkezet kétségtelenül rugalmas, és a járás, ugrás stb. közben előforduló rázkódásokat csökkentő konstrukció. Fontos szerepe a boltozatos szerkezetnek, hogy a boka alatt nyomástól védetten engedi a talp területére belépni, ill. elágazódni a láb ereit, idegeit. A talp izmai is védettek a közvetlen összenyomástól.

A láb a lábszárral a bokaízületben ízesül, a kéz vázával ellentétben azonban csak egyetlen lábtőcsont, az ugrócsont révén. A lábtő a lábnak mind tömegben, mind hosszban a legnagyobb részét képezi, a vele egységes statikai struktúrát alkotó lábközép az egész lábhoz viszonyítva körülbelül azonos arányú, mint a kézen. Az ujjak váza – különösen a középpercek tekintetében – majdnem csökevényesnek mondható az öregujj kivételével, amely a kéz hüvelykénél rövidebb, de vaskosabb, működés szempontjából is elsődleges fontosságú része a lábnak.

A lábujjak gyengén felfelé ívelt váza folytán csak az ujjbegyek érintkeznek a talajjal. Legfontosabb az öregujj, amelynek a járásban az a szerepe, hogy a hátul levő végtag „elrugaszkodását” biztosítsa a talajtól.

Az öregujj hajlító izma, ennek ina ennek megfelelően igen erős. A többi ujj inkább csak egyensúlyozó mozgást végez, a labilis egyensúlyban levő test ide-oda dőlését a lábujjak finom játéka billenti mindig vissza a függőleges helyzetbe. Az ujjak e szerepét a magasról lelépő láb reflexesen szétterpesztett ujjai is mutatják, amellyel mintegy megelőzendő a lelépéskor keletkező bizonytalan egyensúlyi helyzetet, nagyobb támasztási felületet igyekszik a láb nyerni. Funkciójának megfelelően általában az öregujj a leghosszabb.

Fontos tisztában lennünk azzal, hogy a lábboltozat hordozza élettani viszonyok között a test egész terhét. A boltív csontos alátámasztási pontjai sík talajon egy háromszögletű alátámasztási felszínt képeznek

A lábnyomot megszemlélve persze lényegesen nagyobb alátámasztási felszínt kapunk, ami a láb lágyrészeinek köszönhető. A nyomás terjedése a lábszárból, a bokán keresztül a lábtőcsontokon át a közép- és elõláb felé történik.

A nyomás két irányba történő közvetítése a boltozat összenyomásának irányába hat.

A lábfej szalagkészüléke kimeríthetetlen, az izmoknál jóval nagyobb ellenállással rendelkezik. Az ellenálló képességének nagysága állandó, de túlnyújtása esetén az eredeti formáját már nem nyerheti vissza.